Oldal kiválasztása

Jelen írás egy három cikkből álló cikksorozat része, amelyben a tervezők jogait, kötelezettségeit és felelősségét érintő fő kérdéseket járjuk körbe. Először azt vizsgáltuk, hogy a terveknek milyen követelményeknek kell megfelelniük; majd a tervezői felelősség különböző aspektusait elemeztük; végül a tervező szerzői jogával kapcsolatos főbb tudnivalókat foglaljuk össze. 

Az alábbiakban a következő kérdésekre igyekszünk válaszokat adni: milyen szerzői jogok illetik meg az építészt a tervért, hogyan érvényesíthetőek ezek a jogok eredményesen, mit lehet tenni szerzői jog megsértése esetén. Először a tervezői szerzői jog tartalmát járjuk körbe (1. pont); majd bemutatjuk a tipikusan jogvitás helyzeteket és azok lehetséges megoldásait (2. pont).

A szerzői jog tartalma

A szerzői jogi védelem a szerzőt művéért, így az építészt tervéért automatikusan, regisztrálás nélkül is megilleti. A szerzői jog tartalmát és védelmének rendszerét a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény határozza meg (a továbbiakban „Szjt”). E törvény értelmében a szerzői jogi védelem a szerző halálát követő 70 évig áll fenn. A védelem nem függ a mű mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőitől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől, az egyedüli lényeges szempont, hogy az egyéni, eredeti jelleggel bírjon.

január 1-től működik az ún. Építészeti Szerzői Jogi Nyilvántartás, amit a Lechner Tudásközpont vezet. Ezzel kapcsolatban részletesen lásd: ezt a cikkünket. A nyilvántartási lehetőség nem írja felül azt, hogy a védelem a szerzőt automatikusan megilleti, ugyanakkor segítséget nyújthat abban, hogy a szerzői jogi oltalom alá eső építészeti alkotások jogosultjainak adatairól könnyen lehessen tájékozódni. Emellett a nyilvántartásba való bejegyzés azzal a haszonnal jár, hogy az Szjt. alapján szerzőségi vélelem illeti meg a nyilvántartásba vett szerzői jogosultat. Ezzel összhangban 2020. január 1-jétől az építtető és a tervező a szerzői jogi nyilvántartást vezető felé köteles az építészeti tervek vagyoni jogok jogosultjáról és annak adatiról az Építészeti Szerzői Jogi Nyilvántartás felé közös nyilatkozatot tenni. 

A szerzői jog, amely vagyoni és személyhez fűződő jogokból áll, a szerzőt, azaz az építész tervezőt illeti meg. A vagyoni jogok körébe a mű (terv) bármilyen formában történő felhasználása, ennek engedélyezése tartozik. Építészeti tervek esetében felhasználásnak minősül a tervek alapján az épület megvalósítása, továbbá – adott esetben – a megvalósult épület átalakítása is.

Építészeti tervek esetében az egyik leglényegesebb felhasználási mód a többszörözés. A tervben rögzített alkotás kivitelezése, utánépítése, sőt az egyes jellemző elemek megépítése is a terv többszörözésének minősülhet. Külön kieemelendő az átdolgozás, ami alatt többek között az épület átépítése, korszerűsítése értendő. Nem minden felújítás igényli azonban a tervező felhasználási engedélyét. Ha az épület helyreállítása a cél, az nem minősül átdolgozásnak. Ugyanakkor, ha ennek keretében egy új épületszárnyat is csatolnak az eredeti épülethez, az már az eredeti mű átdolgozásának számíthat, így a tervező engedélyét igényheti. A tervező az engedély megadásáért díjazást követelhet – akár utólagosan is.

A személyhez fűződő jogok közzé a nyilvánosságra hozatal, a névfeltűntetés és a mű-integritás védelmének joga tartozik. A vagyoni és személyhez fűződő jogok közötti különbségtétel azért is fontos, mert míg a vagyoni jogokra felhasználási szerződés köthető (tipikusan a tervezési szerződés részeként), addig a személyhez fűződő jogokról a szerző nem mondhat le, gyakorlásukat pedig még szerződéssel sem engedheti át. Ezért, ha egy épületet olyan mértékben/módon kívánnak átalakítani, hogy az a szerző szerint sérti a mű integritását, egységét, a szerző jogosult lehet fellépni az ellen még akkor is, ha egyébként korábban a tervek felhasználását, és így az épület megépítését és átdolgozását engedélyezte.

A szerzői jogok tekintetében érdemes tehát tudatosítani: a megrendelő a tervek megrendelésével és átvételével semmi esetre sem lép a szerző (építész) helyébe, úgy ahogy például egy lakás tulajdonosa lép az előző tulajdonos helyébe egy adásvételt követően. A tervek megrendelője „csak” hosszú távra szóló lehetőséget, engedélyt kap a tervek felhasználására (ideérte különösen a kivitelezést, többszörözést, esetleg átdolgozást) a felhasználási szerződésben (tervezési szerződésben) rögzítettek szerint.

Tipikus jogvitás helyzetek és lehetséges megoldásaik

Amennyiben a szerzői jogot megsértik, a szerző a jogsértővel szemben bíróságon léphet fel jogai védelme érdekében. Egyrészt objektív jogkövetkezmények alkalmazását kérheti: jogsértés megállapítását, kötelezést jogsértés vagy azzal közvetlenül fenyegető cselekmények abbahagyására, jogsértő eltiltását további jogsértéstől, elégtételt stb. Másrészt, amennyiben a szerzőnek a jogsértésből eredően kára származik, kártérítést követelhet. Továbbá személyhez fűződő joga (nyilvánosságra hozatal, névfeltüntetés joga, mű integritása) megsértése esetén sérelemdíjat is követelhet a szerző. Kártérítési igény esetén a szerzőnek bizonyítania kell, hogy kára merült fel a jogsértéssel összefüggésben. Sérelemdíj érvényesítésekor jogsértésen túl kár bizonyítása nem szükséges.

A szerzői jogsértésből eredő jogviták rendkívül sokrétűek, azok közül építészeti alkotások esetében a következő két esetkör emelhető ki:

Felhasználási szerződésekből eredő jogviták 

A tervező szerzői jogával kapcsolatos jogviták egyik tipikus kiváltó oka a felhasználási szerződések megsértése. Az Szjt. szerint a felhasználási szerződés alapján a szerző (építész) engedélyt ad művének felhasználására, a felhasználó (megrendelő) pedig köteles ennek fejében díjat fizetni számáta. A jogvitákat gyakran az idézi elő, hogy a felhasználási szerződésben a felek nem szabályozzák elég körültekintően, hogy pontosan mire kívánnak a másik félnek jogot adni, illetve, hogy a díj pontosan mire terjed ki. Ezért célszerű a felhasználás „módját” minél pontosabban meghatározni. Az Szjt. lehetőséget ad arra, hogy a szerző (építész) a felhasználási engedélyt valamely területre, időtartamra, felhasználási módra vagy akár a felhasználás meghatározott mértékére korlátozza. Szintén fontos figyelembe venni, hogy bizonyos felhasználási módok/jogok tekintetében az Szjt. kifejezett engedélyeztetést ír elő. Ezekben az esetekben nem elegendő csak általánosságban rögzíteni, hogy „minden felhasználási módra kiterjed” vagy „korlátozásoktól mentes” a felhasználási engedély.

Az Szjt. az alábbi esetekre írja elő kifejezetten az engedélyezés kötelezettségét – azaz ezen felhasználási módokra – biztonsággal – csak külön szövegszerű említés esetén szerez jogot a megrendelő:

  1. Felhasználási szerződés csak kifejezett kikötés esetén ad kizárólagos jogot. (43. §)
  2. Felhasználó az engedélyt harmadik személyre csak akkor ruházhatja át, illetve csak akkor adhat harmadik személynek további engedélyt a mű felhasználására, ha azt a szerző kifejezetten megengedte. (46. §)
  3. A felhasználási engedély csak kifejezett kikötés esetén terjed ki a mű átdolgozására.
  4. A mű többszörözésére adott engedély csak kifejezett kikötés esetén ad a felhasználónak jogot arra, hogy a művet kép- vagy hangfelvételen rögzítse, illetve, hogy azt számítógéppel vagy elektronikus adathordozóra másolja.
  5. A mű terjesztésére adott engedély csak kifejezett kikötés esetén ad a felhasználónak jogot arra, hogy a műpéldányokat forgalomba hozatal céljából behozza az országba. (47.§)

Felhasználási szerződésben alkalmazható megoldások:

  1. Szabályozható a kérdés úgy is, hogy a terv kizárólag egy adott épület megvalósítása során használható fel, és további, újabb felhasználás új engedély, illetve további díj megfizetésétől tehető függővé.
  2. Adható ugyanakkor általános felhasználási engedély is, miszerint újabb felhasználáshoz nem kell a tervező ismételt hozzájárulását beszerezni.

Fontos, hogy ha a felhasználási szerződés nem jelöli meg azokat a felhasználási módokat, amelyekre az engedély vonatkozik, illetve nem határozza meg a felhasználás megengedett mértékét, az engedély kizárólag a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módra és mértékre korlátozódik. A jogalkotó ezzel a szerzőt védi, hiszen külön szerződéses rendelkezés nélkül is korlátozza felhasználást. Azonban annak megítélése, hogy mi minősül a „szerződés céljának megvalósításhoz elengedhetetlenül szükséges felhasználási módnak”, könnyen vitát eredményezhet a felek között, ezért mindenképp célszerű pontosan meghatározni a felhasználás kereteit.

A felhasználási díjakkal kapcsolatos jogviták számának csökkentése érdekében a Magyar Építész Kamara és a Magyar Mérnöki Kamara közös szabályzatban állította össze ajánlott díjszámításait. A szabályzatban meghatározott díjak elfogadás nem kötelező, a felek attól eltérhetnek. Ha a felek között nem jön létre megállapodás, a szerzői jogi szakértői testülethez fordulhatnak, ahol a szerző díjigényét szakértők vizsgálják meg, és megpróbálják elősegíteni a felek megállapodását.

A mű integritásának védelme 

Az Szjt. az építészeti mű egységének védelme érdekében speciális szabályokat is tartalmaz. Ezek értelmében a mű jogosulatlan megváltoztatásának minősül az építészeti alkotás vagy a műszaki létesítmény tervének szerzői hozzájárulás nélkül történő olyan megváltoztatása, amely a külső megjelenést vagy a rendeltetésszerű használatot befolyásolja. Ahogy az korábban is kiemelésre került, a mű integritásnak védelme akkor is megilleti az építészt, ha egyébként a terv felhasználását engedélyezte. Ez a kérdéskör tipikusan az épület átalakítása, átépítése esetén bír relevanciával, különösen akkor, amikor a tervező a tervezett változtatásokkal nem ért egyet, mivel úgy ítéli meg, hogy a változtatás a megjelenést, a rendeltetésszerű használatot befolyásolja.

A szerzői jogok korlátja: a tulajdonosi jogok rendeltetésszerű gyakorlása, amely nem jelenti a tervező építményhez fűződő szerzői jogának megsértését. Ilyenkor az épület tulajdonosának tulajdonjoga ütközik az építész szerzői jogával, ezért ezek a jogviták mindig komoly körültekintést igényelnek a bíróságok részéről. A SZJSZT korábbi ügyekben kifejtett álláspontja szerint akkor hivatkozhat az építész a mű integritásnak sérelmére, ha megváltoztatás eredményeképpen „a külső megjelenés a lényegét érintő mértékig eltorzul, megcsonkul, illetve a külső megjelenés vagy a rendeltetésszerű használat oly módon változik meg, hogy az a szerzői becsületet, a szerző jóhírnevét sérti.” A bírói gyakorlat alapján pedig elmondható, hogy a „tulajdonos tulajdonjogból fakadó jogosultságaival – akár a szerző Szjt.-ben megfogalmazott személyhez fűződő jogát fogalmilag sértő módon is – akkor élhet, ha az alkotás megváltoztatásához, vagy akár az épületben megtestesülő alkotás megsemmisítéséhez fűződő érdek mögött olyan szükségszerű („reális”), magán- vagy társadalmi igény áll, amellyel szemben a szerzői jog gyakorlása rendeltetés ellenes joggyakorlásnak minősülhet.”

Összefoglalva: abban az esetben, ha az átépítés a fentiek szerint sérti szerzői jogát, az építész felléphet az épület átépítése ellen még akkor is, ha terve felhasználáshoz korábban hozzájárult. Ezeknek a pereknek a kimenetele azonban mindig kétséges; ugyanis, ha tulajdonos számára szükségszerű volt az adott átépítés, akkor azt akár még a mű integritásnak sérelmével is megteheti. Általánosságban elmondható, hogy a bírói gyakorlat tipikusan az épület tulajdonosát védi ilyen esetekben. 

Szerzők: dr. Fenyőházi András és dr. Rajkai Bence

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezettek a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás