Az Európai Bizottság „Irány az 55%” című munkaprogramjának részét képezi az épületek energiahatékonyságáról szóló (EU)/2010/31 irányelv felülvizsgálata, melynek keretében uniós szinten előtérbe kerül a kibocsátásmentes épületállomány 2050-ig történő megvalósulását célul kitűző jövőkép. Cikkünkben bemutatjuk, hogy az Irányelv felülvizsgálatának eredményeként milyen dekarbonizációs célkitűzések jelentek meg első ízben a 2030-ig, majd a 2050-ig terjedő időszakot érintően.
Az intézkedéscsomag főbb szegmensei
Az Európai Unió elkötelezett egy fenntartható, versenyképes, biztonságos és dekarbonizált energiarendszer kialakítása iránt. Ennek megvalósításának lépései között szerepel többek között az üvegházhatásúgáz-kibocsátás további csökkentése, a megújulóenergia-fogyasztás arányának növelése, az uniós szintű célkitűzéseknek megfelelő energiamegtakarítás, valamint az energiabiztonság, versenyképesség és fenntarthatóság javítása.
A felülvizsgálat indokai: Az Európai Unióban felhasznált energia egy részét (közel 40%-át) épületekben használják fel, az Unió energiával kapcsolatos üvegházhatáshatású gázok nagyságrendileg 1/3 része az épületekből származik, valamint otthonainkban az energia 80%-a fűtés, hűtés és melegvíz-ellátás céljából kerül felhasználásra. Továbbá, az Európai Unió épületeinek 85%-a 2000 előtt épült, melyek 75%-a rossz energiahatékonyságú, ennek folytán kiemelt jelentőséggel bír az energiamegtakarítás, a kibocsátásmentes és teljes mértékben dekarbonizált épületállomány elérése. Ennek megvalósítása érdekében az EU már korábban közelített egy olyan jogszabályi keret megalkotásához, amely az épületek energiahatékonyságának növelését helyezte előtérbe. Ezt a célkitűzést szem előtt tartva kiemelt jelentőséggel bír az épületek energiahatékonyságáról szóló (EU)/2010/31 irányelv, valamint az energiahatékonyságról szóló (EU) 2023/1791 irányelv felülvizsgálata.
A felülvizsgálat célja: A felülvizsgált Irányelv célja, hogy növelje a felújítások arányát az uniós tagállamok legrosszabb teljesítménnyel rendelkező épületei esetében, stabil környezetet teremtsen a beruházási döntésekhez, lehetővé tegye a fogyasztók és vállalkozók számára, hogy az energiamegtakarítás érdekében megalapozottabb döntéseket hozhassanak, továbbá előtérbe helyezi a fenntarthatósági célokat.
Kibocsátáscsökkentési célértékek
A kibocsátási célértékek eléréséhez a tagállamok a globális felmelegedési potenciált (Global Warming Potential, GWP)[1] vehetik alapul, figyelembe véve az építkezésekhez felhasznált termékek gyártásával, beépítésével, ártalmatlanításával és bontásával járó üvegházhatásúgáz-kibocsátást is.
1. ábra: Folyamatábra a felülvizsgált Irányelv célkitűzéseiről
Az alábbiakban bemutatjuk, hogy a felülvizsgált Irányelvben milyen mérföldkövek jelentek meg. Ahogyan a fenti ábrán láthatjuk, viszonylag rövid időintervallumon belül meghatározott elvárás a tagállamok felé, hogy az építőiparban 2030-ra 2015-höz képest közel 60%-os kibocsátáscsökkenés realizálódjon, valamint 2050-re megvalósuljon a klímasemlegesség.
A kibocsátáscsökkentési tervek célja, hogy az uniós épületállomány üvegházhatásúgáz-kibocsátása és energiafogyasztása jelentős mértékben csökkenjen. Ennek értelmében 2030-ra az új épületeknek kibocsátásmentesnek kell lenniük. Ez a követelmény a „közhatóságok” tulajdonában álló, illetve az általuk fenntartott új épületekre már 2028-tól kezdődően alkalmazandó.
A tagállamoknak a lakóépületeket érintően olyan primerenergia-felhasználás csökkentésére irányuló intézkedéseket kell életbe léptetniük, amelyeknek eredményeként a természetben közvetlenül előforduló primer energiaforrások átlagos fogyasztása 2030-ra legalább 16%-kal, 2035-re megközelítőleg 20%-kal csökkenthető.
A legrosszabb energiahatékonyságú – többnyire nem lakás céljára szolgáló – épületállomány vonatkozásában fokozatosan bevezetendő minimumszabványok célja, hogy az ilyen kategóriába sorolt épületek 16%-a 2030-ra, 26%-a 2033-ra felújításra kerüljön.
További elvárás a tagállamokkal szemben a 2030-ig terjedő időszak végéig, hogy a már megépült középületekre és nem lakás céljára használt épületekre műszaki és funkcionális követelményeknek való megfelelés esetén napelemeket kell telepíteni. Ezen túlmenően a napenergia hasznosítására alkalmas berendezések elhelyezése az új lakóépületek esetében szintén előírás.
A dekarbonizáció felé haladva, szem előtt tartva az épületek és rendszereik korszerűsítését, valamint az energiarendszer integrációját, a tagállamok következő lépése a fosszilis tüzelőanyaggal működő kazánok fokozatos leszerelése, így a kitűzött célok között szerepel az is, hogy 2040-re ne legyen üzemben olyan kazán, ami fosszilis tüzelőanyaggal működik. Ennek megvalósításának első lépcsőfokaként a fosszilis tüzelőanyagok használatát indokolt korlátozni: a tagállamok 2025-től kezdődően – a naphőenergia-berendezéssel vagy hűszivattyúval kombinált hibrid fűtési rendszerek kivételével – nem nyújthatnak támogatást fosszilis tüzelőanyaggal működő önálló kazánok telepítéséhez.
Az Irányelv felülvizsgálatának ambíciózus végcélja az, hogy 2050-re az épületek egyáltalán ne terheljék a környezetet.
Kivételek
A fenti tilalmak és korlátozások alól kivételt képeznek egyfelől a mezőgazdasági és műemlékvédelmi épületek, valamint a különleges építészeti vagy történeti értékük miatt hivatalosan védett épületek. Továbbá, nem terjednek ki az új szabályok az időszakosan vagy ideiglenesen használt épületekre, templomokra és más imahelyekre.
Összefoglalás
A felülvizsgált Irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy saját – az éghajlati, földrajzi adottságok, valamint az épületállomány által meghatározott – nemzeti körülményeikhez legjobban illeszkedő hosszú távú felújítási stratégiákat alkossanak. A felülvizsgált Irányelv az intézkedéscsomag többi elemével – így a felülvizsgált energiahatékonysági irányelvvel, a felülvizsgált megújulóenergia-irányelvvel, valamint az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájáról szóló irányelvvel – kölcsönhatásban az építőipart a fenntarthatóság irányába terelheti, valamint elősegítheti az építőipari beruházások célzottabb finanszírozását.
Szerzők: dr. Fenyőházi András és dr. Nánási Anna
[1] A GWP azt mutatja meg, hogy adott tömegű üvegházhatású gáz adott időszak alatt mennyire melegíti a légkört ugyanakkora tömegű szén-dioxidhoz képest.
