A tervekkel szemben támasztott követelményekről
A tervezési szerződés műszaki tartalma, azaz a tervvel szemben támasztott követelmények
Első pillantásra evidensnek tűnhet a válasz arra a kérdésre, hogy a terveknek milyen követelményeknek kell megfelelniük: tudniillik azoknak, amelyeket a felek a tervezési szerződésben rögzítenek. A helyzet azonban ennél sokkal bonyolultabb, amiről még az egyébként prudens módon eljáró felek is hajlamosak megfeledkezni. És éppen ebből, azaz a tervezési szerződésből eredő jogok és kötelezettségek téves felméréséből ered a legtöbb tervhibával kapcsolatos per. Az alábbiakban összefoglaljuk azokat a szempontokat, amelynek észben tartásával a jogviták elkerülhetőek lehetnek.
A bírósági gyakorlat értelmében a tervdokumentációnak funkciójából adódóan nem csak az építmény megjelenését, külső és belső tulajdonságait kell lerajzolnia (tervrajz) és szövegesen leírnia (műszaki leírás), hanem azt is rögzítenie kell, hogy a létesítményt szakmai szempontból hogyan kell megvalósítani, milyen technológiai lépéseket kell megtenni, milyen anyagot kell beépíteni és a kivitelezés várhatóan milyen költségekkel fog járni.
A tervnek meg kell felelnie egyrészt a szerződés teljesítésére vonatkozó általános szabályoknak, másrészt a tervezéssel kapcsolatos, speciális követelményeknek. A Ptk. 123. § (1) bekezdése értelmében a teljesítésnek (így a tervnek, valamint a tervezett létesítménynek) a következő követelményeknek kell megfelelnie: (i) alkalmasnak kell lennie a rendeltetés szerinti és a szerződésben meghatározott, jogosult által közölt célokra, valamint arra a célra, amire azonos típusú szolgáltatásokat rendszerint használni szoktak; (ii) rendelkeznie kell a szerződésben meghatározott, valamint azzal a minőséggel és teljesítménnyel, amely azonos típusú szolgáltatásoknál szokásos, és amit a jogosult elvárhat a szolgáltatásokkal kapcsolatos nyilvános kijelentésekre tekintettel; (iii) rendelkeznie kell az adott leírásban, mintában szereplő tulajdonságokkal; (iv) meg kell felelnie a jogszabályokban meghatározott követelményeknek. A Ptk. 6:251. § (2) bekezdése értelmében a tervdokumentációnak ugyanakkor nem csak az előbb ismertetett minőségi kritériumoknak kell megfelelnie, hanem (v) annak műszakilag kivitelezhető, gazdaságos és célszerű megoldásokat kell tartalmaznia, továbbá (vi) alkalmasnak kell lennie a megrendelő felismerhető, a felhasználás céljából következő igényeinek kielégítésére.
Az elmúlt évtizedekben kiérlelődött bírósági gyakorlat alapján ezeket a szempontokat az alábbi sorrendben és módon kell megvizsgálni:
Szerződésben meghatározott célra való alkalmasság, szerződésben kikötött minőségnek és teljesítménynek való megfelelés
A terveknek és a tervezett létesítménynek elsősorban a tervezési szerződésben meghatározott követelményeknek kell megfelelniük. A tervezési szerződés határozhatja meg azokat a követelményeket, amiket a megrendelő az általánosan irányadó követelmények mellett, vagy éppen azok helyett megkíván a tervektől, illetőleg az épülettől. Másik oldalról, a tervezőnek az általános követelményektől annyiban kell eltérnie, amennyiben a megrendelő a tervezési szerződésben vagy a szerződéskötésig egyéb módon azoknak ellentmondó, azokat módosító követelményt támasztott. Ha a megrendelő nem tett ilyen kikötést, akkor a terveknek a szerződés természetéből nem következő, szerződéskötésig nem nevesített speciális célok elérésére nem kell alkalmasnak lenniük.
Röviden összefoglalva: a tervezőtől csak a szolgáltatás olyan tulajdonságát lehet utólag számonkérni, amellyel a tervező a szerződéskötéskor az általános gyakorlat, a szerződés, valamint a megrendelő felismerhető igényei alapján kalkulálhatott.
A megrendelő közölt, illetőleg felismerhető igényeinek teljesítése
A szerződésben rögzített kritériumok mellett a tervnek meg kell felelnie (i) a megrendelő szerződés megkötése előtt közölt igényeinek, sőt (ii) azoknak a nem nevesített igényeknek is, amiket a tervező a felhasználás céljából adódóan felismerhetett [Ptk. 6:251. § (2) bekezdés].
Mindez azt jelenti a joggyakorlat szerint, hogy a tervezőnek a megrendelő feltehető szándékára, valamint a szerződéskötéskor felismerhető felhasználási célra is fokozottan figyelemmel kell lennie. A tervezéshez szükséges műszaki adatokat ugyan a megrendelőnek kell közölnie, ha azonban ez nem történt meg vagy hiányos, a tervező köteles további adatokat bekérni. Abban az esetben pedig, ha a megrendelő utasítása célszerűtlen, szakszerűtlen, a tervezőt figyelmeztetési kötelezettség terheli [6:177. § (2) bek. b)-c) pontok]. A megrendelőnek az építményhez fűződő felismerhető érdekeit, szándékait a tervezés során figyelembe kell venni. Ezzel szemben a szerződéskötés után tett speciális (tehát az általános követelményektől eltérő, a tervező által a szerződéskötéskor fel nem ismerhető) igények pótmunka megrendelést jelentenek, amiért a tervezőt külön tervezői díj illeti meg.
A későbbi esetleges jogvitára gondolva érdemes mind a megrendelő igényeit, mind a tervező tájékoztatását írásban rögzíteni.
Nyilvános kijelentésben, (anyag)leírásban, mintában szereplő tulajdonságoknak való megfelelés
A teljesítésnek a megrendelő által nevesített kifejezett követelmények mellett meg kell felelnie az adott szolgáltatásra, anyagra vonatkozó nyilvános kijelentéseknek (így például a gyártó által tett minőségi leírásnak), minta, illetőleg leírás szerinti tulajdonságoknak is. Ezek a követelmények elsősorban a kivitelezőket érintik, hiszen ők tartoznak felelősséggel a beépített anyagokért. A tervező felelőssége abban az esetben merül fel, ha az általa javasolt anyag általában (nem pedig az adott termék hibájából adódóan) alkalmatlan a tervezett célra.
Így például egy esetben a bíróság azért állapította meg a kivitelező mellett a tervező felelősségét is a kivitelezett épület csempéinek meglazulásáért, mert a tervező a csemperagasztóval kapcsolatban egy idejétmúlt tervezési segédletet alkalmazott, az új termékismertetőt nem vette figyelembe. A beépített anyag tényleges minősége (esetleges anyaghibája) ugyanakkor a kivitelező kockázata.
Rendeltetés szerinti célra való alkalmasság, szokásos minőségnek és teljesítménynek való megfelelés
A megrendelő által támasztott speciális követelmények mellett a terveknek meg kell felelniük az általánosan irányadó követelményeknek és minőségszintnek: szabványoknak, szakmai előírásoknak, piacon szokásos, általában elvárt minőségnek és teljesítménynek. A tervezéskor be kell tehát tartani a kötelező szabványokban meghatározott előírásokat, ugyanakkor ezen előírások teljesítése önmagában nem elegendő. Ha a tervek egyébként nem felelnek meg az általános piaci minőségnek és szokásoknak, valamint a szakmai szabályoknak, akkor a teljesítés (a tervek) hibásnak minősülnek.
Fontos szem előtt tartani, hogy ezeket az általános követelményeket nem kell kifejezett módon nevesíteni, azok – a speciális követelményekkel ellentétben – külön rendelkezés nélkül is a szerződés részévé válnak. Ezeket az előírásokat kizárólag akkor nem kell betartania a tervezőnek, ha valamilyen okból kifolyólag azokról kifejezetten lemond a megrendelő a szerződésben (például azért, mert adott esetben az átlagosnál gyengébb minőség is megfelelő a számára vagy azért, mert az irányadó szabványtól el akar térni). Ebben az esetben azonban a tervezőnek – a későbbi jogvitát elkerülendő jól dokumentált módon, írásban – figyelmeztetnie kell a megrendelőt arra a Ptk. 6:240. § (2) bekezdése értelmében, hogy célszerűtlen, szakszerűtlen, a megszokott piaci, szakmai elvárásoktól (minőségben/ költségben stb.) eltérő terv elkészítésére adott utasítást. A tájékoztatásnak ki kell térnie az utasításból eredő következményekre, esetleges kockázatokra, költségekre olyan módon, hogy azt a megrendelő érdemben tudja értékelni (ezért azokat részletesen, ugyanakkor a megrendelő számára érthető módon kell megfogalmazni). Abban az esetben, ha a megrendelő a célszerűtlen/ szakszerűtlen utasítását a tájékoztatás ellenére fenntartja, akkor a tervező elállhat a szerződéstől. Ugyanakkor fontos szem előtt tartani, hogy a tervező köteles megtagadni az utasítást teljesítését, ha annak végrehajtása jogszabályi vagy hatósági határozat megsértéséhez vezetne vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát.
Tekintettel a szabványok nagy számára, és arra, hogy azokat sokszor a feleknek nincs is lehetőségük mélységében megismerni, az esetleges félreértések elkerülése érdekében megfontolandó lehet azon szabvány megnevezése, amelyiket a felek a szerződésükre irányadónak tartanak és indokolt lehet a többi szabvány alkalmazásának kifejezett kizárása.
Hatósági előírásoknak való megfelelés
A tervezőnek tájékozódnia kell azokról az általános és konkrét előírásokról, amelyek a létesítmény megvalósításához, engedélyeztetéséhez szükségesek. Ennek érdekében a tervező köteles szükség szerint a szakhatóságokkal is egyeztetni. A bírósági gyakorlat értelmében annak a kockázatát, hogy az elkészített tervdokumentáció alapján a kivitelezést nem engedélyezik, a tervezőnek kell viselnie.
Éppen ezért, a tervező szerződésszerű teljesítéséhez adott esetben elengedhetetlen lehet az ingatlan (telek) állapotának és infrastrukturális ellátottságának az ismerete is.
Főszabályként a tervező szerződésszegését alapozza meg az is, ha a hatóság a tervekben rejlő okból nem engedélyezi az épület kivitelezését vagy, ha az épület a telek adottságai okán a tervezettnek megfelelően nem kivitelezhető.
Gazdaságos és célszerű megoldás követelményének való megfelelés
A terv minőséghibáját eredményezi az is, ha az alkalmazott műszaki megoldás indokolatlanul költséges. A tervezőnek gazdaságos, célszerű megoldásokat kell alkalmaznia, ebből a szempontból mérlegelnie kell a kivitelezés költségvonzatát, illetve az átadás után a működtetés, valamint a használat üzemeltetési költségeit. A terv költségvetési részének valósághű számításokat kell tartalmaznia, és nem tévesztheti meg a megrendelőt a kivitelezés reális költségvonzatát illetően. Hibás a terv, ha a tervdokumentáció szerinti kivitelezési költség összege lényegesen meghaladja a szerződésben közvetlenül vagy közvetve meghatározott, a megrendelőnek erre a célra rendelkezésre álló összeget.
A tervezőnek olyan műszaki megoldásokat kell alkalmaznia, amelyek kivitelezése esetén a megrendelő által megjelölt költséghatárok tarthatók. A joggyakorlat értelmében a költségvetés a tervdokumentáció szerves része. Ha ez a két tervirat nem áll összhangban egymással, tervhiba áll fenn, amiért a tervező szavatossági és kártérítési felelősséggel tartozik. Ilyen hibának minősül például, ha a tervező a konyhába a fűtőberendezést betervezte, de azt nem költségelte.
Jogszabályban meghatározott követelmények való megfelelés
A terveknek a fentiek mellett minden esetben meg kell felelniük a jogszabályban meghatározott követelményeknek. Ahogy az az előzőekben is említésre került, ezektől még a megrendelő kifejezett utasítása esetén sem térhet el a tervező. A tervezésre és kivitelezésre vonatkozó legfontosabb műszaki szabályok közül kiemelendőek a következők:
- az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK),
- 54/2014. (XII. 5.) BM rendelet (OTSZ) az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról, valamint
- helyi építési szabályzatok, amiket az önkormányzatok (Budapesten a kerületek) hirdetnek ki önkormányzati rendelet formájában.
A tervezői felelősségről
Kijavítás, árleszállítás
Ha a terv hibás, akkor a megrendelő a tervezővel szemben elsődlegesen kellékszavatossági jogokat érvényesíthet. A Ptk. 6:159. § (2) bekezdése értelmében a megbízó elsősorban – választása szerint – kijavítást vagy kicserélést követelhet, kivéve, ha a választott szavatossági igény teljesítése lehetetlen, vagy ha az a tervezőnek a másik szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát, és a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott kényelmetlenséget. Ha sem kijavításra, sem kicserélésre nincs joga, vagy ha a kötelezett a kijavítást, illetve a kicserélést nem vállalta, vagy e kötelezettségének e feltételekkel nem tud eleget tenni – választása szerint – megfelelő árleszállítást igényelhet vagy elállhat a szerződéstől. Jelentéktelen hiba miatt azonban elállásnak nincs helye.
A bírósági gyakorlat alapján ezeket a szempontokat az alábbi sorrendben és módon kell megvizsgálni:
A javítások módját, illetőleg a javítási költséget úgy kell meghatározni, hogy a kijavított terv/ létesítmény a szerződésben meghatározott minőségnek, teljesítménynek, rendeltetési célnak megfelelő legyen. Fontos ugyanakkor szem előtt tartani, hogy ha ez a cél többféle módon is elérhető, akkor mérlegelni kell a lehetséges módozatokat, és az aránytalanul magas költséggel járó megoldást mellőzni kell. Ennek megfelelően, a kijavítás a munkával elérhető eredmény létrehozásának eredetileg vállalthoz képest eltérő módjával is megvalósulhat – amennyiben az előírt minőség így is biztosítható.
A kijavíttatás költségeinek megtérítése bizonyított tételes költségszámítást feltételez, mivel a jogosult a hiba kijavíttatásával indokoltan felmerülő költségei megtérítésére tarthat igényt. Ez azt jelenti, hogy ha a megrendelő nem kijavítást, hanem a hibás terv más tervezővel történt kijavítatásának a költségét követeli a tervezőtől, akkor bizonyítania kell a ténylegesen felmerült vagy a várhatóan felmerülő költségeit.
Ha a javítási munkák után sem felel meg a létesítmény a szerződésben, jogszabályokban, szabványokban előírt minőségi követelményeknek, illetőleg kisebb az értéke, mint amekkora a szerződésszerű teljesítés esetén lett volna, a jogosult árleszállításra tarthat igényt. Az árleszállítás mértékének meghatározásánál az eset összes körülményéből kell kiindulni; jelentősége van a hiba jellegének, mértékének, az értékcsökkentő és a használhatóságot, valamint az élettartamot befolyásoló, továbbá az esztétikai hatásnak. Fontos alapelv ugyanakkor, hogy kijavítási költség címén nem követelhető aránytalanul nagyobb összeg annál, ami árleszállítás címén megállapítható lenne, és fordítva. Az árleszállítás maximuma a tervezői díj. Ugyanakkor főszabály szerint ezen felül is – akár a tervezői díj sokszorosa is – követelhető kártérítésként.
Ha a tervező a kijavítást vagy kicserélést megfelelő feltételekkel nem vállalja, akkor a megrendelő megszüntetheti a tervezési szerződést, amelynek következtében a tervező elveszítheti a tervezési díjat.
A Ptk. 6:174. §-a értelmében a tervező köteles megtéríteni a megrendelő hibás teljesítésből eredő kárát. A terv hibáit elsősorban kijavítással, kicseréléssel kell elhárítani. Ha azt a tervező megfelelő feltételekkel nem vállalta, akkor az elállás mellett a megrendelő követelheti a hibák elhárításával kapcsolatos kárainak a megtérítését is. Emellett a megrendelő követelheti – akár a kijavítás, illetőleg javítási költségeinek a megtérítése mellett is – azon, a tervező szerződésszegéséből, adott esetben tervhibából eredő kárainak a megtérítését, amik kijavítással, javítási költséggel, árleszállítással nem reparálhatóak. Fontos figyelembe venni, hogy ilyen módon minden tervezői szerződésszegés, így a hibás teljesítés (azon belül akár az elszámolt költségvetés, hatósági engedély meg nem adása, továbbá minden egyéb szerződésszegő hiba) és a késedelem is kártérítési felelősséget vonhat maga után.
Kárfelelősség
Ha a tervező szerződésszegéséből adódóan a megrendelőnek kára származik, akkor a tervező köteles azt megtéríteni a Ptk. 6:142. §-a alapján. A tervező kárfelelősségének fennállása és mértéke a következő főbb kérdésektől függ: (i) milyen károk megtérítését követelheti a megrendelő a tervezőtől; (ii) milyen esetben mentesülhet a tervező kárfelelőssége alól; (iii) mikor beszélhetünk közös károkozásról; (vi) a tervező milyen módon korlátozhatja a szerződésszegésért fennálló felelősségét.
A megrendelő követelheti a tervezőtől a szerződésszegés következtében a vagyonában (így például a tervezett épületben) bekövetkezett értékcsökkenést, az elmaradt vagyoni előnyt (például a tervhiba miatt értékcsökkent épület hasznosításból eredő bevételkiesést), a károk kiküszöböléséhez szükséges költségeket [például a tervhiba miatt elhibázott kivitelezés (azaz nem csak a terv) kijavításának bontási és építési költségeit]. A tervezőnek ezeket a károkat olyan mértékben kell megtérítenie, amilyen mértékben a megrendelő bizonyítja, hogy a kár mint a szerződésszegés lehetséges következménye előrelátható volt. Ez lényegében azt jelenti, hogy a megrendelő nem követelheti azoknak a következménykároknak a megtérítését, amivel a tervező, mint a tervhiba tipikus jogkövetkezményével nem számolhatott (például a tervhiba miatt – a tervező által nem ismert üzleti okból – elmarad az egész ingatlan beruházás).
A tervezők ellen indított kártérítési perekben a megrendelők tipikusan a tervhiba miatt szükségessé váló, a tervezett épületet érintő kivitelezési javítási munkák megtérítését, adott esetben a tervhibából eredő értékcsökkenés megfizetését követelik. Ezeket a költségeket a bíróságok általában a tervhiba jól előrelátható következményeinek minősítik, így azok megtérítését a tervezőre hárítják. Egy esetben például a tervező egy négyemeletes épület tervezése során az alap teherbíró képességét hibásan határozta meg. Az alapot csupán egy földszintes épületre tervezte, emiatt a kivitelezés során már megépült szinteket vissza kellett bontani az alap megerősítése érdekében. A tervezőnek a tervhiba miatt a következő károkat kellett megtérítenie: visszabontási költség, újraépítési költség.
A tervező felelőssége alól csak akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa. Ezen az alapon például a tervező mentesülhet a tervleadás késedelméből eredő kötbér felelőssége alól. Ehhez azt kell bizonyítania a tervezőnek, hogy a leadással tőle független, objektív körülmény (például általa nem beszerezhető adat hiánya, vagy éppen pótmunka megrendelés) miatt késlekedett és a tervezés újraszervezésével sem volt elkerülhető a késedelem. A tervező annyi nap után járó késedelmi kötbér alól mentheti ki magát, amennyi nap tekintetében tudja bizonyítani ezeknek az akadályozó tényezőknek a fennállását.
Ezzel szemben a tervhibával okozott károkért való felelőssége alól a tervező rendkívül szűk körben és ritkán mentheti ki magát. A tervben vétett hiba ugyanis nem tekinthető a tervezőtől független, általa el nem hárítható körülménynek. A tervező hibás teljesítése jogi következményeinek elhárítása céljából nem hivatkozhat szakmai ismereteinek és gyakorlatának hiányára. A bíróságok a tervhiba alól főszabály szerint nem ismerik el a kimentés lehetőségét. Késedelemből eredő károk, illetve kötbér esetén pedig akkor mentheti ki magát a tervező, ha bizonyítja, hogy objektív okok (például adatszolgáltatás hiánya) akadályozta a teljesítésben.
Kivitelezővel való közös károkozás kérdése
Abban az esetben, ha a kárt részben a tervező, részben a tervezési, kivitelezési tevékenység másik szereplője közösen okozta, akkor a Ptk. 6:524. §-ának megfelelően a közös károkozás szabályait kell alkalmazni, miszerint a károkozók egyetemleges kárfelelősséggel tartoznak a megrendelővel szemben. Ez azt jelenti, hogy a megrendelő dönthet arról, hogy a tervezőtől vagy a másik károkozótól (tipikusan a kivitelezőtől) követeli a kárának a megtérítését. A károkozók pedig a kárt egymás között magatartásuk felróhatósága arányában viselik, ha ez nem megállapítható, közrehatásuk arányában (ha közrehatás arány sem állapítható meg, akkor egyenlő arányban) osztják meg. Így például, ha az adott hibát a tervező és a kivitelező közösen okozta, majd a kivitelező megtérítette a kár teljes összegét a megrendelőnek, akkor a kivitelező követelheti a tervezőtől a rá eső kárrész megfizetését.
A felróhatóság arányában tipikusan építész/ mérnök szakértő véleménye alapján dönt a bíróság. A bírósági gyakorlat általában már azon az alapon megállapítja a közös károkozás tényét, ha a terv olyan hibában szenved, amit a kivitelező gondos eljárása esetén felismerhetett volna. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy számítási és mélyebb tervezői vizsgálat alapján azonosítható hibák felismerését a joggyakorlat nem várja el a kivitelezőktől, így azok a felelősség megosztására sem adnak alapot. Így például kizárólagosan a tervező kártérítési felelősségét állapította meg a bíróság egy esetben azért, mert a tervezett szerkezet a vasbeton koszorúknál hőhidas volt, valamint azért, mert a belső térben száraz vakolatot alkalmaztak, amelynek kedvezőtlen hatása a hőhídból eredő problémákat csak fokozta. E hibákkal kapcsolatban a bíróság megállapította, hogy azok felismeréséhez olyan hőtechnikai számítások elvégzése lett volna szükséges, amelyre a kivitelező tervátvizsgálási kötelezettsége nem terjed ki, egyébként pedig az erre vonatkozó tapasztalatok hiányában sem tudhatták a kivitelezők azt, hogy a száraz vakolat alkalmazása hőtechnikai szempontból milyen következményekkel jár. Ezen indokok alapján a vonatkozó (javítási, bontási, építési) költségeket egyedül a tervezőnek kellett viselnie.
A fenti esetekhez hasonló helyzetet teremthet, ha a kivitelező a tervtől eltérően folytatja le a kivitelezést, amihez a tervező jóváhagyását adja. A joggyakorlat értelmében ebben a helyzetben a tervezőnek – tekintet nélkül arra, hogy a kivitelező jótállást vállalt-e vagy sem – a tervmódosítással kapcsolatos beleegyezés, illetőleg hozzájárulás megadása előtt kellő gondossággal kell vizsgálnia azt, hogy a kivitelező által kezdeményezett eltérő megoldás műszaki szempontból helyes-e. Ha olyan megoldáshoz adja a hozzájárulását, ami műszaki szempontból nem helyes, akkor kártérítési felelősséggel fog tartozni. A tervezőt a tervmódosítás megvizsgálása alól nem mentesíti az sem, ha a kivitelező a javasolt megoldásért jótállást vállalt.
Kárfelelősség korlátozásának lehetősége
A tervező kártérítési felelőssége – a szándékosan okozott, továbbá emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító szerződésszegésért való felelősség kivételével (Ptk. 6:152. §) – kizárható és korlátozható. A tervező tehát – a megrendelő hozzájárulása esetén – kizárhatja és korlátozhatja a tervezési szerződésben a felsorolt kivételekkel a megrendelővel szembeni kártérítési felelősségét. Az esetek többségében azonban valószínűtlen, hogy a megrendelő elfogadna egy általános felelősség kizárást. Piaci viszonyoknak jobban megfelelő és a megrendelők által is nagyobb eséllyel elfogadott megoldás lehet az, ha a tervező maximalizálja a megrendelővel szembeni kártérítési felelősségét, így például a tervezési díjban vagy annak bizonyos hányadában/ szorzatában határozza meg a felelősség felsőhatárát.
A tervezői felelősség korlátozás másik tipikus eszköze az, hogy a tervező nem közvetlenül, hanem egy korlátolt felelősségű társaságon (kft.) keresztül köt szerződést a megrendelővel. Ebben az esetben a megrendelő a tervezői szerződés megsértéséből eredő követeléseit, így kártérítést is főszabály szerint a kft-étől követelhet. Ilyen esetben a tervező főszabály szerint személyes vagyonával általában nem tartozik helytállással a megrendelővel szemben. A kft-én keresztül történő szerződéskötés esetén a tervező felelőssége alapvetően a tervező visszaélésszerű, rosszhiszemű eljárása esetén merülhet fel.
A tervezőt érintő kockázatok kezelésének fontos (egyes építményfajták esetében kötelező) eszköze a felelősségbiztosítás. Ugyanakkor mindig szem előtt kell tartani, hogy a biztosító kizárólag a biztosítási kötvényben meghatározott esetekben és mértékben fizeti meg a tervező helyett a károkat. Ezért a biztosítás megkötése előtt érdemes részletesen áttekinteni, hogy az adott ajánlat milyen jellegű káreseményekre terjed ki és melyeket zár ki a hatálya alól.
A tervező felelőssége tipikusan szerződéses partnerével, a megrendelővel szemben merülhet fel. A fentiekben ezeket az eseteket vettük sorra. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a tervezővel szemben nem a megrendelő, hanem harmadik személy, illetve kamara vagy hatóság indít eljárást. Így, ha a tervhibából adódóan harmadik személyt kár ér (például nem megfelelő tervezésből eredően az épületről leeső tárgy által), akkor kártérítést követelhet a tervezőtől. Emellett harmadik személyek kártérítést követelhetnek a tervezőtől azon az alapon is, ha szomszédos épületben okozott kárt az építkezés a hibás tervezésből adódóan. Ugyanakkor a joggyakorlat értelmében tárgyaknak a szomszédos házak lakásaiból vagy más helyiségeiből való kidobásával, kiejtésével vagy kiöntésével okozott kárért való felelősség nem hárítható át az épület tervezőjére, illetve kivitelezőjére arra való hivatkozással, hogy költségesebb műszaki megoldással a rendeltetésellenes igénybevételből eredő kár megelőzhető lett volna.
Abban az esetben, ha a tervek elkészítésekor a tervező alapvető szakmai hibákat vétett, súlyos gondatlanságot tanúsított, akkor a Magyar Építész Kamara vagy hatóság indíthat eljárást a tervező ellen. Ha az építészeti-műszaki tervező által készített kivitelezési dokumentáció szakszerűtlen vagy tartalma valótlan, akkor az építésfelügyeleti hatóság eljárást kezdeményez a tervezői jogosultságról névjegyzéket vezető szervnél [312/2012. (XI. 8.) Korm. rend. 66. § (3) bekezdése]. Ezekkel az eljárásokkal kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy azokban a tervező nem hivatkozhat a megrendelővel szemben a szerződésben tett felelősség kizárásokra, illetve (főszabály szerint) kft-ben fennálló korlátolt felelősségére sem.
A tervezőkre vonatkozó speciális elévülési szabály
Végül a szabály jelentőségére tekintettel külön szeretnénk felhívni a figyelmet a tervezőket terhelő kötelezettségekre vonatkozó speciális elévülési szabályra, miszerint a terv hibája miatt mindaddig érvényesíthetőek a szerződésszegésből fakadó jogok a tervezővel szemben, amíg a terv alapján kivitelezett szolgáltatás tervhibával összefüggő hibás teljesítése, így például a kivitelezett épület hibája miatt jogok gyakorolhatók a kivitelezővel szemben.
A tervező szerzői joga
A szerzői jog tartalma
A szerzői jogi védelem a szerzőt művéért, így az építészt tervéért automatikusan, regisztrálás nélkül is megilleti. A szerzői jog tartalmát és védelmének rendszerét a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény határozza meg (a továbbiakban „Szjt”). E törvény értelmében a szerzői jogi védelem a szerző halálát követő 70 évig áll fenn. A védelem nem függ a mű mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőitől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől, az egyedüli lényeges szempont, hogy az egyéni, eredeti jelleggel bírjon.
január 1-től működik az ún. Építészeti Szerzői Jogi Nyilvántartás, amit a Lechner Tudásközpont vezet. Ezzel kapcsolatban részletesen lásd: ezt a cikkünket. A nyilvántartási lehetőség nem írja felül azt, hogy a védelem a szerzőt automatikusan megilleti, ugyanakkor segítséget nyújthat abban, hogy a szerzői jogi oltalom alá eső építészeti alkotások jogosultjainak adatairól könnyen lehessen tájékozódni. Emellett a nyilvántartásba való bejegyzés azzal a haszonnal jár, hogy az Szjt. alapján szerzőségi vélelem illeti meg a nyilvántartásba vett szerzői jogosultat. Ezzel összhangban 2020. január 1-jétől az építtető és a tervező a szerzői jogi nyilvántartást vezető felé köteles az építészeti tervek vagyoni jogok jogosultjáról és annak adatiról az Építészeti Szerzői Jogi Nyilvántartás felé közös nyilatkozatot tenni.
A szerzői jog, amely vagyoni és személyhez fűződő jogokból áll, a szerzőt, azaz az építész tervezőt illeti meg. A vagyoni jogok körébe a mű (terv) bármilyen formában történő felhasználása, ennek engedélyezése tartozik. Építészeti tervek esetében felhasználásnak minősül a tervek alapján az épület megvalósítása, továbbá – adott esetben – a megvalósult épület átalakítása is.
Építészeti tervek esetében az egyik leglényegesebb felhasználási mód a többszörözés. A tervben rögzített alkotás kivitelezése, utánépítése, sőt az egyes jellemző elemek megépítése is a terv többszörözésének minősülhet. Külön kiemelendő az átdolgozás, ami alatt többek között az épület átépítése, korszerűsítése értendő. Nem minden felújítás igényli azonban a tervező felhasználási engedélyét. Ha az épület helyreállítása a cél, az nem minősül átdolgozásnak. Ugyanakkor, ha ennek keretében egy új épületszárnyat is csatolnak az eredeti épülethez, az már az eredeti mű átdolgozásának számíthat, így a tervező engedélyét igényelheti. A tervező az engedély megadásáért díjazást követelhet – akár utólagosan is.
A személyhez fűződő jogok közzé a nyilvánosságra hozatal, a névfeltűntetés és a mű-integritás védelmének joga tartozik. A vagyoni és személyhez fűződő jogok közötti különbségtétel azért is fontos, mert míg a vagyoni jogokra felhasználási szerződés köthető (tipikusan a tervezési szerződés részeként), addig a személyhez fűződő jogokról a szerző nem mondhat le, gyakorlásukat pedig még szerződéssel sem engedheti át. Ezért, ha egy épületet olyan mértékben/módon kívánnak átalakítani, hogy az a szerző szerint sérti a mű integritását, egységét, a szerző jogosult lehet fellépni az ellen még akkor is, ha egyébként korábban a tervek felhasználását, és így az épület megépítését és átdolgozását engedélyezte.
A szerzői jogok tekintetében érdemes tehát tudatosítani: a megrendelő a tervek megrendelésével és átvételével semmi esetre sem lép a szerző (építész) helyébe, úgy, ahogy például egy lakás tulajdonosa lép az előző tulajdonos helyébe egy adásvételt követően. A tervek megrendelője „csak” hosszú távra szóló lehetőséget, engedélyt kap a tervek felhasználására (ideérte különösen a kivitelezést, többszörözést, esetleg átdolgozást) a felhasználási szerződésben (tervezési szerződésben) rögzítettek szerint.
Tipikus jogvitás helyzetek és lehetséges megoldásaik
Amennyiben a szerzői jogot megsértik, a szerző a jogsértővel szemben bíróságon léphet fel jogai védelme érdekében. Egyrészt objektív jogkövetkezmények alkalmazását kérheti: jogsértés megállapítását, kötelezést jogsértés vagy azzal közvetlenül fenyegető cselekmények abbahagyására, a jogsértő eltiltását további jogsértéstől, elégtételt stb. Másrészt, amennyiben a szerzőnek a jogsértésből eredően kára származik, kártérítést követelhet. Továbbá személyhez fűződő joga (nyilvánosságra hozatal, névfeltüntetés joga, mű integritása) megsértése esetén sérelemdíjat is követelhet a szerző. Kártérítési igény esetén a szerzőnek bizonyítania kell, hogy kára merült fel a jogsértéssel összefüggésben. Sérelemdíj érvényesítésekor jogsértésen túl kár bizonyítása nem szükséges.
A szerzői jogsértésből eredő jogviták rendkívül sokrétűek, azok közül építészeti alkotások esetében a következő két esetkör emelhető ki:
Felhasználási szerződésekből eredő jogviták
A tervező szerzői jogával kapcsolatos jogviták egyik tipikus kiváltó oka a felhasználási szerződések megsértése. Az Szjt. szerint a felhasználási szerződés alapján a szerző (építész) engedélyt ad művének felhasználására, a felhasználó (megrendelő) pedig köteles ennek fejében díjat fizetni számára. A jogvitákat gyakran az idézi elő, hogy a felhasználási szerződésben a felek nem szabályozzák elég körültekintően, hogy pontosan mire kívánnak a másik félnek jogot adni, illetve, hogy a díj pontosan mire terjed ki. Ezért célszerű a felhasználás „módját” minél pontosabban meghatározni. Az Szjt. lehetőséget ad arra, hogy a szerző (építész) a felhasználási engedélyt valamely területre, időtartamra, felhasználási módra vagy akár a felhasználás meghatározott mértékére korlátozza. Szintén fontos figyelembe venni, hogy bizonyos felhasználási módok/jogok tekintetében az Szjt. kifejezett engedélyeztetést ír elő. Ezekben az esetekben nem elegendő csak általánosságban rögzíteni, hogy „minden felhasználási módra kiterjed” vagy „korlátozásoktól mentes” a felhasználási engedély.
Az Szjt. az alábbi esetekre írja elő kifejezetten az engedélyezés kötelezettségét – azaz e felhasználási módokra – biztonsággal – csak külön szövegszerű említés esetén szerez jogot a megrendelő:
- Felhasználási szerződés csak kifejezett kikötés esetén ad kizárólagos jogot. (43. §)
- Felhasználó az engedélyt harmadik személyre csak akkor ruházhatja át, illetve csak akkor adhat harmadik személynek további engedélyt a mű felhasználására, ha azt a szerző kifejezetten megengedte. (46. §)
- A felhasználási engedély csak kifejezett kikötés esetén terjed ki a mű átdolgozására.
- A mű többszörözésére adott engedély csak kifejezett kikötés esetén ad a felhasználónak jogot arra, hogy a művet kép- vagy hangfelvételen rögzítse, illetve, hogy azt számítógéppel vagy elektronikus adathordozóra másolja.
- A mű terjesztésére adott engedély csak kifejezett kikötés esetén ad a felhasználónak jogot arra, hogy a műpéldányokat forgalomba hozatal céljából behozza az országba. (47.§)
Felhasználási szerződésben alkalmazható megoldások:
- Szabályozható a kérdés úgy is, hogy a terv kizárólag egy adott épület megvalósítása során használható fel, és további, újabb felhasználás új engedély, illetve további díj megfizetésétől tehető függővé.
- Adható ugyanakkor általános felhasználási engedély is, miszerint újabb felhasználáshoz nem kell a tervező ismételt hozzájárulását beszerezni.
Fontos, hogy ha a felhasználási szerződés nem jelöli meg azokat a felhasználási módokat, amelyekre az engedély vonatkozik, illetve nem határozza meg a felhasználás megengedett mértékét, az engedély kizárólag a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módra és mértékre korlátozódik. A jogalkotó ezzel a szerzőt védi, hiszen külön szerződéses rendelkezés nélkül is korlátozza felhasználást. Azonban annak megítélése, hogy mi minősül a „szerződés céljának megvalósításhoz elengedhetetlenül szükséges felhasználási módnak”, könnyen vitát eredményezhet a felek között, ezért mindenképp célszerű pontosan meghatározni a felhasználás kereteit.
A felhasználási díjakkal kapcsolatos jogviták számának csökkentése érdekében a Magyar Építész Kamara és a Magyar Mérnöki Kamara közös szabályzatban állította össze ajánlott díjszámításait. A szabályzatban meghatározott díjak elfogadás nem kötelező, a felek attól eltérhetnek. Ha a felek között nem jön létre megállapodás, a szerzői jogi szakértői testülethez fordulhatnak, ahol a szerző díjigényét szakértők vizsgálják meg, és megpróbálják elősegíteni a felek megállapodását.
A mű integritásának védelme
Az Szjt. az építészeti mű egységének védelme érdekében speciális szabályokat is tartalmaz. Ezek értelmében a mű jogosulatlan megváltoztatásának minősül az építészeti alkotás vagy a műszaki létesítmény tervének szerzői hozzájárulás nélkül történő olyan megváltoztatása, amely a külső megjelenést vagy a rendeltetésszerű használatot befolyásolja. Ahogy az korábban is kiemelésre került, a mű integritásnak védelme akkor is megilleti az építészt, ha egyébként a terv felhasználását engedélyezte. Ez a kérdéskör tipikusan az épület átalakítása, átépítése esetén bír relevanciával, különösen akkor, amikor a tervező a tervezett változtatásokkal nem ért egyet, mivel úgy ítéli meg, hogy a változtatás a megjelenést, a rendeltetésszerű használatot befolyásolja.
A szerzői jogok korlátja: a tulajdonosi jogok rendeltetésszerű gyakorlása, amely nem jelenti a tervező építményhez fűződő szerzői jogának megsértését. Ilyenkor az épület tulajdonosának tulajdonjoga ütközik az építész szerzői jogával, ezért ezek a jogviták mindig komoly körültekintést igényelnek a bíróságok részéről. A SZJSZT korábbi ügyekben kifejtett álláspontja szerint akkor hivatkozhat az építész a mű integritásnak sérelmére, ha megváltoztatás eredményeképpen „a külső megjelenés a lényegét érintő mértékig eltorzul, megcsonkul, illetve a külső megjelenés vagy a rendeltetésszerű használat oly módon változik meg, hogy az a szerzői becsületet, a szerző jóhírnevét sérti.” A bírói gyakorlat alapján pedig elmondható, hogy a „tulajdonos tulajdonjogból fakadó jogosultságaival – akár a szerző Szjt.-ben megfogalmazott személyhez fűződő jogát fogalmilag sértő módon is – akkor élhet, ha az alkotás megváltoztatásához, vagy akár az épületben megtestesülő alkotás megsemmisítéséhez fűződő érdek mögött olyan szükségszerű („reális”), magán- vagy társadalmi igény áll, amellyel szemben a szerzői jog gyakorlása rendeltetés ellenes joggyakorlásnak minősülhet.”
Összefoglalva: abban az esetben, ha az átépítés a fentiek szerint sérti szerzői jogát, az építész felléphet az épület átépítése ellen még akkor is, ha terve felhasználáshoz korábban hozzájárult. Ezeknek a pereknek a kimenetele azonban mindig kétséges; ugyanis, ha tulajdonos számára szükségszerű volt az adott átépítés, akkor azt akár még a mű integritásnak sérelmével is megteheti. Általánosságban elmondható, hogy a bírói gyakorlat tipikusan az épület tulajdonosát védi ilyen esetekben.
Szerzők: dr. Fenyőházi András és dr. Rajkai Bence
