A kivitelezési szerződésekből eredő perek egyik leggyakoribb kiváltó okai a többlet- és pótmunka elszámolással kapcsolatos viták. E pereknek a számossága részben azzal magyarázható, hogy még kellő körültekintés esetén is nehéz előre pontosan meghatározni, hogy a megrendelt épület megépítéséhez pontosan milyen munkák elvégzésére van szükség. A megrendelők gyakran kivitelezés közben pontosítják vagy éppen változtatják meg az igényeiket; a vállalkozók munkavégzését pedig sokszor szerződéskötéskor előreláthatatlan bonyodalmak nehezítik. A gyakorlatban felmerülő jogértelmezési bizonytalanságok tovább rontják a helyzetet. Első cikkünkben bemutatjuk azokat a mindennapi gyakorlat során jól alkalmazható szempontokat, amelyek alapján a két munkatípus jól elhatárolható egymástól, és megállapítható, hogy a vállalkozó milyen esetben követelhet díjtöbbletet.
Ez az elemzés egy 3 cikkből álló cikksorozat része, amelyben a többlet- és pótmunkával kapcsolatos jogértelmezési kérdéseket elemezzük. Első cikkünkben bemutatjuk, hogyan lehet megkülönbözetni egymástól a pótmunkát a többletmunkától. Második cikkünkben ismertetjük a Ptk. és az Épkiv. 2020. január 1-jéig hatályos rendelkezései közötti különbséget. Végül, harmadik cikkünkben ismertetjük a felmerülő kockázatok lehetséges kezelési módjait. Jelen cikksorozat alapjául szolgáló részletes tanulmányunk a Wolters Kluwer kiadó által kiadott Polgári Jog folyóirat 2019/9-10. számában jelent meg, amit ajánlunk azon olvasóink figyelmébe, akik mélyebben el kívánnak merülni a témában.
| Összefoglaló táblázat (átalánydíjas szerződések) |
Többletmunka
|
Pótmunka |
| Műszaki tartalom | Nem módosul. | Módosul. |
| Munkadíj | Nem követelhető. | Követelhető. |
| Költségtérítés | Kizárólag a rendkívüli, szerződéskötéskor előre nem látható többletköltségek követelhetőek. | Követelhető. |
Először azt kell megvizsgálni, hogy ki viseli a megnövekedett munkamennyiség kockázatát
A vállalkozási szerződések esetében a vállalkozó és a megrendelő számára az egyik legfontosabb kérdés, hogy tételes elszámolást vagy átalánydíjat kötnek ki. Ez dönti el ugyanis, hogy melyik félnek kell viselnie a munkamennyiség változásából eredő kockázatokat.
Tételes meghatározású vállalkozói díj esetén az elvégzett munka és a felhasznált anyagmennyiségnek megfelelő vállalkozói díjat és költségtérítést kell fizetni. Ez azt jelenti, hogy az eredetileg meghatározott vállalkozói díjnál figyelembe nem vett, megnövekedett munkamennyiséget is meg kell térítenie a megrendelőnek. Ugyanakkor, ha a vállalkozó a tervezettnél kevesebb munkát végez, illetőleg kevesebb anyagot használ fel, akkor a megrendelőnek alacsonyabb összeget kell fizetnie.
Ezzel szemben átalánydíj esetén a vállalkozót terheli annak a kockázata, hogy pontosan előre felmérje, milyen és mekkora költségű munkák elvégzésére lesz szükség a mű szerződésszerű kivitelezéséhez. E munkák után akkor sem jár neki többlet vállalkozói díj, ha azokat az eredeti díj meghatározásánál nem vette figyelembe (többletmunkák kockázata). Abban az esetben azonban, ha az eredetileg számoltnál kevesebb költséggel jár a kivitelezés, a nyereség a vállalkozónál marad, a megrendelőnek ugyanis ebben az esetben is az eredeti vállalkozói díjat kell megfizetnie.
Tételes vállalkozói díj esetén tehát a vállalkozó szerződésmódosítás nélkül érvényesítheti a tényleges munkavégzésnek megfelelő munkadíjat és költségtérítést, míg átalánydíjazás esetén csak kivételesen, a megváltoztatott szerződéses műszaki tartalomra és a szerződéskötéskor előre nem látható körülményekre hivatkozással élhet további követeléssel.
Tekintettel arra, hogy a pótmunka és a többletmunka közötti eltérések az átalánydíjas szerződések esetén bírnak relevanciával, a továbbiakban ezt a szerződéstípust vesszük alapul.
Átalánydíjazás esetén akkor sem követelhet további munkadíjat a vállalkozó, ha a szerződéses műszaki tartalom kivitelezése érdekében eredetileg nem kalkulált munkát, azaz többletmunkát kell elvégeznie
A vállalkozási szerződések esetében a jogszabályok elsősorban a megrendelők érdekeit védik. Tekintettel arra, hogy a vállalkozó jár el szakmája, foglalkozása körében, átalánydíjazás esetén a jogalkotó rá telepíti az építkezéssel kapcsolatos munkák, költségek és kockázatok felmérésének a kötelezettségét. A vállalkozó nem hivatkozhat arra, hogy egy, a teljesítésével kapcsolatban felmerülő probléma szakterületén, tapasztalatain kívül esik. Nem mentheti ki magát arra való hivatkozással sem, hogy a megrendelő megrendelése hibás vagy éppen hiányos volt. Ha a megrendelő szakmaiatlan, korábbi megrendelésének vagy éppen felismerhető igényeinek ellentmondó utasítást adott, a vállalkozó köteles erre figyelmeztetni.
Témánk szempontjából mindezt azért fontos szem előtt tartani, mert a vállalkozónak nem csak a szerződésben kifejezetten rögzített műszaki tartalmat („Explicit Műszaki Tartalom”) kell kiviteleznie. Emellett azokat a munkákat is el kell végeznie, amik külön nevesítésre nem kerültek ugyan, de a megrendelő által körülírt, illetve felismerhető igényeinek megfelelő létesítmény megvalósításához szükségesek („Implicit Műszaki Tartalom”). A megrendelő külön tiltakozása, illetve más vállalkozó megbízása hiányában az Implicit Műszaki Tartalom részeként kifejezett megrendelés nélkül is el kell végezni például az épület alapozását és minden egyéb olyan munkát, ami nélkül a mű nem töltheti be a funkcióját.
A vállalkozó tehát nem hivatkozhat arra, hogy a megrendelő nem rendelt meg tőle tételesen minden szükséges munkát, neki ugyanis külön utasítás hiányában is úgy kell készülnie, hogy a mű teljes értékű legyen és megfeleljen a megrendelő által, valamint a piacon általában elvárt minőségnek és teljesítménynek. Ennek megfelelően átalánydíjazás esetén külön vállalkozói díjat és költségtérítést sem követelhet ezekért a munkákért, akkor sem, ha azokat a szerződéses díj meghatározásánál nem vette figyelembe. Így például a vállalkozó akkor sem követelhet további díjazást, ha a megrendelő eredetileg nem rendelte meg, csak a kivitelezés folyamán kérte számon a mű céljának eléréséhez szükséges munkák elvégzését. Továbbá akkor sem állhat elő további követeléssel, ha az eredetileg kalkuláltnál több munkát kell elvégeznie, így például a vártnál több földet kell kitermelni az alapozás érdekében. Ezek a munkák a többletmunkák, amiket a Ptk. a következőképpen definiál: „a vállalkozó köteles elvégezni a vállalkozási szerződés tartalmát képező, de a vállalkozói díj meghatározásánál figyelembe nem vett munkát és az olyan munkát is, amely nélkül a mű rendeltetésszerű használatra alkalmas megvalósítása nem történhet meg.”
Átalánydíjazás esetén többletmunkáért tehát a vállalkozó sosem követelhet további munkadíjat, ugyanakkor még ebben az esetben is követelheti a többletmunkával kapcsolatban felmerült előreláthatatlan költségeinek a megtérítését és a megrendelő igényváltoztatásaiból eredő munkák (pótmunkák) díját és költségét.
Átalánydíjazás esetén is követelheti a vállalkozó a többletmunkával kapcsolatban felmerült olyan költségét, amely a szerződés megkötésének időpontjában nem volt előrelátható
A vállalkozónak mindazokkal a munkákkal, költségekkel és kockázatokkal számolnia kell, amelyeket egy felkészült, szakmája és foglalkozása körében eljáró szakember általában előreláthat. Ahogy az a fentiekben már említésre került, a vállalkozó kötelezettségét és felelősségét tehát nem az határozza meg, hogy ő személyesen mit látott vagy láthatott előre, hanem az, hogy gondos eljárás esetén általában, az adott területen szakértelemmel rendelkező személy mivel számolhatott volna a helyében.
Ennek megfelelően átalánydíjazás esetén a vállalkozó semmilyen esetben nem követelhet a szerződéses díjon felül további költségtérítést a rendeltetésszerű használat érdekében szükséges, a szokásos mértéket jelentősen meg nem haladó munkák elvégzéséért és költségek viseléséért. A vállalkozó kizárólag azon költségeinek a megtérítését követelheti, amelyek olyan körülményekből eredtek, amik a munkavégzést (a szerződéskötés időpontjában) előre nem látható, elkerülhetetlen és elháríthatatlan okból akadályozták. Ilyen helyzetet teremthetnek többek között járványügyi teljesítési akadályok, valamint rendkívüli időjárási körülmények.
Fontos leszögezni, hogy szakértelmének hiányára való hivatkozással kivételes esetben, kizárólag akkor követelhet többlet-költségtérítést a vállalkozó, ha a kivitelezés egy másik szereplőjének speciális szakterülete körében merült fel az adott akadályozó körülmény, amit ő alapos vizsgálat alapján sem vehetett észre. Így például a vállalkozó köteles megvizsgálni a tervező által rendelkezésre bocsátott terveket, fel kell ismernie az alapos vizsgálat alapján felismerhető hibákat. Ugyanakkor nem köteles észrevenni a speciálisan tervezői szakértelem alapján, csak összetett számítások elvégzése után észlelhető tervhibákat, így a helytelen tervezésből eredő hőhíd problémákat. Az már nem elvárt a vállalkozótól sem, hogy ezekkel a körülményekkel kalkuláljon, így a vonatkozó költségek megtérítését követelheti a megrendelőtől.
A megrendelő átalánydíjazás esetén is köteles megfizetni az utólag közölt igényeinek megvalósítása érdekében szükséges munkák, azaz a pótmunkák ellenértékét
Míg a többletmunka elvégzésére adott utasítás a szerződés teljesítésére való felszólításnak minősül, addig a pótmunka megrendelés a szerződés módosulását eredményezi, így azért külön díjazás és költségtérítés jár.
A Ptk. 6:244. § (2) bekezdése lényegében a korábbi bírói gyakorlatnak megfelelően határozta meg a pótmunka fogalmat: az utólag megrendelt, különösen tervmódosítás miatt szükségessé váló munkákat határozza meg így. A pótmegrendelésnek a vállalkozó köteles eleget tenni, ha annak elvégzése nem teszi feladatát aránytalanul terhesebbé. A pótmegrendelés a szerződés egyoldalú, megrendelő általi módosítását jelenti. Tekintettel arra, hogy a pótmunka fogalmából adódóan az eredeti szerződéses tartalmon felülálló igénynek minősül, így annak ellenértékét a szerződésben meghatározott vállalkozói díj természetesen nem fedezi. Ennek megfelelően a vállalkozói díj a pótmunka ellenértékével növekszik a Ptk. 6:245. § (1) bekezdése értelmében.
Az, hogy egy adott munka pótmunkának vagy többletmunkának minősül, elsősorban műszaki kérdés, amit a perben műszaki igazságügyi vagy magánszakértők vizsgálnak. A dilemmát az dönti el, hogy az adott munkatétel beletartozik-e az eredeti műszaki tartalomba vagy sem. Ha a megrendelő utólagos megrendelése bármilyen formában módosítja akár az Explicit, akár az Implicit Műszaki Tartalmat, akkor pótmunkáról beszélünk, amiért a vállalkozó további díjat, pótmunka díjat követelhet.
Az már bizonyítási kérdés, de a per folyamán sorsdöntő lehet, hogy a kivitelező miként tudja bemutatni a műszaki tartalom módosulását. Az Explicit Műszaki Tartalom módosulása esetén ez általában könnyebb feladat, mivel ilyenkor egy kifejezetten rögzített követelményt módosít utólagos utasításával a megrendelő. Az Implicit Műszaki Tartalmat érintő módosítás esetén azonban bonyolítja a kivitelező dolgát az, hogy az eredeti, később módosításra kerülő szerződéses tartalom nincsen kifejezetten nevesítve. Ebben az esetben a kivitelezőnek azt kell bizonyítania, hogy a megrendelő által körülírt eredmény teljesítéséhez milyen kifejezetten nem nevesített (implicit) munkatételek elvégzésével számolt, azokat miként árazta, és mindezt miként írta felül az utólagos megrendelői utasítás.
A vállalkozó pótmunkadíjként olyan díjat és költségtérítést követelhet, ami a vállalkozási szerződésből közvetlenül vagy analógia útján levezethető, ennek hiányában a piaci középárral számolhat reálisan.
Szerző: Dr. Fenyőházi András és Dr. Rajkai Bence
